„Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem!"
Luther Márton és a reformáció nyomában – 500 évvel később

Luther Márton és a reformáció nyomában – 500 évvel később

Luther élete születésétől ismert mindannyiunk előtt. Eislebenben született 1483. november 10-én, Martin Luder néven, majd 1501-től 1505-ig Türingiában, az Erfurti Egyetemen latin nyelvet, retorikát, logikát, fizikát és metafizikát, matematikát, geometriát és csillagászatot tanult. Alaposan megismerte Arisztotelész tanításait.

1505 nyarán, hazaútja során nagy viharba került, és halálfélelmében így könyörgött: „Szent Anna, segíts! Ha élni hagysz, szerzetes leszek.” Fogadalmának megfelelően, július 17-én belépett az erfurti Ágoston-rendi remetékhez, ahol a rend előírásait olyan példaszerű szigorral követte, hogy már 1507-ben pappá szentelték, majd 1512-ben a teológia doktora lett.

Egyszer, miközben a Pál apostol rómaiakhoz írt levele első részének 17. versén elmélkedett, hirtelen rájött, hogy mi is az igaz hit:

Most kezdtem megérteni, hogy ennek az igének: az evangéliumban Isten igazsága jelentetik ki, az az értelme, hogy ez az igazság elfogadott igazság, mellyel minket a kegyelmes Isten igazzá tesz a hit által, amint megíratott: „Az igaz ember hitből él”.

Ez a bibliai ige vezetett Luther új írásértelmezéséhez: Isten örök igazságossága tisztán kegyelmi ajándék, amelyet az ember a Jézus Krisztusba vetett hit által kap meg. Ezt az ajándékot semmilyen egyéni teljesítménnyel nem lehet kiérdemelni. Ettől fogva kritikusan szemlélte az egyházat, amely úgy tüntette fel magát, mint aki Isten kegyelmét egyedül közvetíti az emberek felé.

1512-ben a Wittenbergi egyetem professzorává nevezték ki, majd 1517. október 31-én a vártemplom kapujára függesztette fel 95 tételét. Ezek után támadták tanaiért, visszavonást követeltek tőle, majd azt megtagadva eretneknek nyilvánították. Mindezek ellenére kiállt hite mellett.

1525-ben feleségül vette Katharina von Bora-t, akivel hat gyermekük született, de közülük csak kevesen érték meg a felnőtt kort.

1546. február 18-án hunyta le örökre szemét.

2016-ban az egyházmegyei közgyűlésen hangzott el először, hogy végig kellene látogatnunk Luther Márton életútjának főbb állomásait. Az elmúlt év decemberében, Mályiban tartott lekész értekezleten tájékoztatást kaptunk az úttal kapcsolatosan Csoma László deregnyői, felvidéki lelkipásztortól, aki akkor még szervezte az utat, hogy az 2017. április 24-28 között megvalósulhasson. Izgalommal és kíváncsisággal vártuk a tanulmányi utat, hogy láthassuk azokat a helyeket, ahol Luther Márton élt és munkálkodott.

Hétfőn indultunk Miskolcról, huszonheten Magyarországról, tizennyolcan Felvidékről és ketten Kárpátaljáról. Hosszú és fáradságos utunk volt Wörlitzbe. Hajnalban érkeztünk meg, és végül elfoglalhattuk szálláshelyünket, ahol egész héten kitűnő ellátásban volt részünk.

Kedden délelőtt a Wörlitzi templomot néztük meg, ahol Csoma László rövid áhítattal szolgált az Apostolok Cselekedeteinek harmadik részéből. A templom megnézése után indultunk el a Wörlitzi parkba, aminek létrehozója III. Lipót Frigyes, anhalt-dessaui herceg. A hatalmas park elején egy kastély áll, ezt körbe sétáltuk, valamint láttuk a templomot, zsinagógát, sziklaszigeteket. A szigeteken szirtek és barlangok találhatók, valamint a délnyugati részen egy mesterséges rom és szobrok állnak.

Ebéd után Wittenbergbe kirándultunk. Luther 1508-ban járt először itt, majd itt élt hosszú éveken keresztül. Itt doktorált teológiából, professzori állást kapott és gyülekezeti prédikátorként is szolgált. Bementünk a Wittenbergi Egyetem udvarára, majd Philipp Melanchthon tanító házát néztük meg, aki az ágostai hitvallás készítésén sokat dolgozott 1530-ban. Nem messze tőle található a Luther múzeum (Lutherhaus), ahova sikerült bejutnunk és megtekintenünk azt, ami több, mint 35 éven át volt életének és munkásságának középpontja. Itt lakott szerzetesként, majd családjával is, ma a világ legnagyobb reformációtörténeti múzeuma. Ezer eredeti kiállítási tárgy mutatja be a reformátor életét. Köztük a búcsúcédulás láda, a tízparancsolat táblaképe, portréja, szobája, kelyhe. A pincekiállítás a család mindennapi életét mutatja be, pici faragott bábukkal szemléltetve.

Ezután a vártemplom következett. Az emlékezés szerint ennek a kapujára szegezte ki Luther Márton 95 kézzel írott tételét, de az októberi időjárás miatt valószínűleg már másnapra sem maradt meg a papírra vetett írás, de a másolata ma is megtekinthető bent, a vártemplomban. Ebben a vártemplomban van eltemetve Luther és Melanchthon, egyszerű síremlékeik is itt találhatóak.

Szerda reggel Dessauba utaztunk, ahol az autóbuszon tartott, út közbeni áhítat kiindulópontja az Apostolok Cselekedetei 4;11-12 volt, aminek számomra a napi üzenete: ?Győzedelmeskedjen a hit, amihez megfelelő alázatosságra van szükség?.

Odaértünkkor az ottani lelkészegyesület látott vendégül bennünket, és Dr. Reiner Haseloff köszöntött a 71. zsoltár 20. versével. Új lelkület jelent meg, a félelem, amit igen komolyan kell venni, mert nagy kihívás számukra. Isten kijelentése szól: ?Ne féljetek!?, mert a félelmet vele együtt le tudjuk győzni! Mi a 134. zsoltárt énekeltük el köszöntésképpen. Utána előadást hallgattunk a mai egyházi életről, hogy van-e jövője a mai gyülekezeteknek. Ezután vásárlás, majd közös ebéd következett a vendéglátóinkkal, a Kartoffelhausban.

Ebéd után Lipcsébe utaztunk, ami Németország keleti részén található, a szövetségi tartomány legnagyobb városa, itt 1539-bn vezették be a reformációt. Először a Miklós-templomot néztük meg, ami 1565-ben épült azon a helyen, ahol két híres kereskedelmi út kereszteződött. Csodálatra méltó a templom belseje, amit 1784-97 között francia mintára klasszicista stílusban építettek át. 1989-ben a lipcsei tüntetéseken a templomban imádkoztak, majd az utcákra vonultak, s ez addig folyt, amíg a tüntetés meg nem szűnt, és Németország kettészakadt felei újra egyesültek. Ezután a Tamás-templomba látogattunk, minek orgonáján játszotta versenyműveit Bach, kinek szobra a templom előtt áll.

Csütörtök reggel Wartburg várába indultunk. A buszon a reggeli áhítatot Mátyás Sándor lelkipásztor a 119. zsoltár 26.verséből „Utaimat elbeszéltem előtted és te meghallgattál engem, taníts meg a te rendeléseidre!” Fontos az út, és hogy mennyire esik egybe utunk Jézussal.

Wartburg vára Türingiában található, Eisenach városa mellett, 411 méter magasan. Hosszú, lépcsős út vezetett föl a várba. Az 1068-ban épült várnak magyar jelentősége is van, itt élt Árpádházi Szent Erzsébet, de ezt a szobát idő hiányában nem tudtuk megnézni. Mi arra a szobára fókuszáltunk, ahol Luther 1521 március 4-től 1522 májusáig itt talált menedéket, hiszen Bölcs Frigyes választófejedelem elraboltatta, megmentve ezzel a reformátort a birodalmi átok következményeitől, aki ezalatt György lovag álnéven írt és fordított, és itt fordította le a Bibliát. Szobája egyszerű: egy szék, egy asztal és egy cserépkályha, de asztalán ma is az Új Testamentum található.

Utunk Wartburgból Eislebenbe, Luther szülővárosába vezetett. Szülőháza az eredeti állapotot tükröző múzeumként működik. Többek közt bemutatja azt a szobát, ahol született, valamint ahol mindennapi életüket élték. Néhány tízméterrel föntebb található a Szent Péter és Pál templom, ahol megkeresztelték Martin Luderként. Megnéztük a főkutat a szentélyben, valamint az oltárt, ahol akkor imádkozott, amikor a vihar után megmenekült. Minden templom, amelyben jártunk felemelő érzést kelt, különösen a szebbnél szebb, díszes üvegablakok. A keresztelő temploma után hosszú út vezetett ahhoz a házhoz, ahol elhunyt, amit csak kívülről néztünk meg. Vele szemben van a Szent András templom, oda sem jutottuk már be, utolsó négy prédikációt itt mondta el Luther, itt ravatalozták föl 1546 február 19-én, és innen vitték Wittenbergbe a szász választófejedelmek kérése szerint, ahol eltemették.

Csütörtöki és egész heti tanulmányi utunk itt fejeződött be.

Megosztom most néhány gondolatban, mit is jelentett számunkra ez a néhány nap a maga szépségével, valóságával és igazságával. Eltelt ötszáz év, mégis úgy éreztük, ez a hit útja, amit egy igaz hitben élő ember megtapasztalt és átadott gyülekezeteknek, közösségeknek. Ha Luther nem küzdött volna a hitért, nem hallhatnánk a tiszta igazságot általa! Mindannyian örülünk, hogy ezt az utat végig járhattuk, soha nem felejtjük el ezt a csodálatos élményt!

Ezekkel a gondolatokkal indultunk neki a péntek reggelnek, amikor még egy hosszú út várt ránk hazafelé. Indulás előtt elköszönt tőlünk a kastély szálló igazgatónője, valamint a Wörlitzi lelkipásztor. Hazaindulva a reggeli áhítatot Szőnyi Tamás Esperes Úr tartotta az Apostolok Cselekedetei 4. részének 23. és következő verseiből. Az ige az anyaszentegyház működésének kezdetéről szólt, nagyon jó párhuzam volt ez azok után, hogy az egyház megújulását, annak elindítójának munkásságát követhettük egész héten. Szívünk és lelkünk egy lehetett ezen az úton, és láthattuk, Isten szeretete nem múlik el, erre lehet építeni újat és régit!

Hazafelé útba ejtettük Csehországot, a buszból láttuk Prága néhány nevezetességét, majd a Felvidéken át ismét hazánkba értünk, és esti fényeiben láthattuk gyönyörű fővárosunkat. Éjfél is elmúlt, mire Miskolcra értünk, Istennek legyen hála, minden rendben volt!

Örülök annak, hogy együtt lehettünk, és együtt látogathattuk meg egyházunk megújulását elindító, Luther Márton örökségét, ami még 500 év után is bennünk élhet!

Bányiné Varga Erzsébet

lelkipásztor

Dósa Viktor fényképei

Dr. Molnár Pál fényképei

Kovács Árpád Ferenc fényképei