2009. június 29. és július 3. között a Borsod-Gömöri Református Egyházmegye és Varbó Község Önkormányzata támogatásával mintegy 60 gyermek vett részt református gyermektáborban a 6-14 éves korosztályból.
A helyszín Varbón és az erdővel körülvett közeli Fónagyságban volt, a résztvevők 7 gyülekezetből (Bőcs, Emőd, Kazincbarcika-felső, Mezőcsát, Miskolc-felsőváros, Sajóhidvég, Varbó) illetve családi kapcsolatok révén a szűkebb és tágabb vonzáskörzetükből (Jászberény, Budapest!) érkeztek. A táborban 13 munkatárs segédkezett, 8 lelkipásztor, 1 tanítónő, valamint 4 egyetemista és gimnazista. Ezen kívül sok varbói idős és fiatal segített a szervezésben, a foglalkozások, szabadidős programok és az étkezések zökkenőmentes lebonyolításában. Egyházközségünkből, illetve a gyülekezeti tagok rokonságából és baráti köréből 14 gyermek táborozott Varbón, munkatársként pedig hárman voltunk jelen.
A hét programjainak többsége két fő helyszínen zajlott. A Fónagyságban, mely Varbótól kb. 3 km-re fekszik, ahol a gyermekek szállása is volt, valamint Varbón a református templomban és környékén: a templomkertben, a gyülekezeti házban és az ifjúsági teremben. A két helyszín közötti távolságot a gyermekek kerékpárokkal tették meg, melyeknek a helyszínre és az onnan való hazaszállításáról a szervezők gondoskodtak.
A táborban reggelivel kezdtük a napot a Fónagyságban (a pénteki nap kivételével), majd kis biciklizés után Varbón a templomban áhítattal folytattuk, ezután pedig egyházi témájú foglalkozásokon vettek részt a gyermekek. 4 illetve 2 csoportra osztva, bibliaismeret, egyháztörténet és ének órákat tartottak nekik a munkatársak. Az ebédet (hétfő kivételével) a gyülekezeti házban fogyasztottuk el, melyet a helyi óvodában készítettek nekünk. Délután számos szabadidős tevékenység közül választhattak a gyermekek, este pedig ismét a Fónagyságba mentünk vacsorázni (kedd kivételével), majd újra áhítaton vettünk részt.
A hét témája a ?Kenyér a Bibliában” volt. Ehhez kapcsolódva Illés és a sareptai özvegy történetét, az Úrvacsorát, az 5000 férfi megvendégelését és a magvető példázatát dolgozták fel a csoportok. Az egyháztörténet órákon a Kálvin emlékévek kapcsán Kálvin életét és munkásságát, valamint ennek magyarországi vonatkozásait ismerhették meg a gyermekek, az énekórákon pedig ifjúsági énekeket énekeltek gitárkísérettel.
A délutáni programok nagyon változatosak és gazdagok voltak, néha több helyszínen egyszerre, ezért azokról napi bontásban számolok be.
Hétfő
Miután a gyermekek megérkeztek a Fónagyságba, megebédeltünk. Ezután 2 csoportra váltunk (fiúkra és lányokra). Az egyik csoport a közeli Mahóca tájegységre indult, ahol Nyéki József birtokán csodálatos lovakat ülhettünk meg (www.mahoca.hu), íjászkodhadtunk és Fodor Péter jóvoltából egy különleges íjról és használatáról láthattunk bemutatót, míg a másik csoport óriáscsúszdán játszott a Fónagyságban. 2 óra elteltével a csoportok váltották egymást. Ezután Páll-Kutas Józseffel bőrkarkötőket lehetett készíteni, majd este a rovásírásról tartott előadást a gyermekeknek Sólyom Ferenc tanár úr, a szemfülesek pedig megnézhették a helyi Barantások (Baranta = Hagyományos Magyar Harcművészet) botvívó edzését is.
Kedd
Délután Varbón több program is zajlott párhuzamosan. Többféle kézműves foglalkozás közül lehetett választani, részt vehettek a gyermekek a gyülekezet asszonyai által vezetett kenyérdagasztásban és -sütésben, valamint a közeli Bella cukrászdában zajló Hugli Tibor és felesége vezette süteménykészítésben. Ezután a Sajószentpéteri Rendőrőrs rendőrkutyás bemutatót tartott nekünk, majd megnézhettük, kipróbálhattuk a rendőrség által használt fegyverek és védőfelszerelések egy részét. Vacsorára a kemencében sült kenyérből is lehetett fogyasztani, de az ugyanígy elkészített különböző ízesítésű pizzák közül is válogathattunk, majd desszertként a gyermekek által készített süteményeket is megkóstoltuk.
Szerda
Ebéd után buszokkal Miskolc-Tapolcára utaztunk, ahol az elmúlt évtizedben hatalmas felújítás és bővítés után megújult gyönyörű Termál Barlangfürdőben töltöttünk néhány órát. Este a Herman Ottó Múzeum régész, antropológus és biológus munkatársai tartottak nekünk előadást és bemutatót. Munkájukról, ásatásokról hallhattunk érdekes történeteket és régi tárgyakat valamint emberi maradványokat nézegethettünk és tapinthattunk meg.
Csütörtök
Délután a táborozók aktívabb fele kirándulásra indult az Andó-kúti pihenőhöz, melyet odafelé az éppen nem működő Mahóca-Lillafüred kisvasút vonalán közelítettünk meg. Amíg a hűs forrásvizet ittuk, a helyi erdész és Gere Gábor lelkipásztor traktorral süteményeket hozott ki nekünk, melyek elfogyasztása után a tanösvényen indultunk el hazafelé. Közben a résztvevők fáradtabb fele a szálláson pihent és játszott. Este népi iparművészek tartottak nekünk foglalkozásokat. Választani lehetett nemezelés, fafaragás, gyertyaöntés, gyöngyfűzés és gipszfestés közül.
Péntek
A szokásos délelőtti programok után már csak a búcsúzás maradt hátra a hazautazás előtt. Ebéd utáni záró alkalmunkat a templomban tartottuk meg. Sokat énekeltünk, a gyermekek ajándékkönyveket és csoportképet kaptak emlékbe, majd a tábor résztvevői és munkatársai énekszóval és kis ajándékkal köszöntük meg a varbói asszonyok egész heti segítségét. Ezután már érkeztek is a szülők a gyermekekért és a bicikliket hazaszállító autók. Így ért véget az I. Varbói Református Gyermektábor.
Végül véleményemet és néhány élményemet szeretném megosztani e cikk olvasóival.
Ez a tábor tulajdonképpen közkívánatra és hiánypótlásra jött létre. A héten résztvevő gyermekek szinte kivétel nélkül a Tiszáninneni Református Egyházkerület Sárospataki Gyermek- és Ifjúsági Konferenciájára készültek az idén is, ahogyan azt tették a kerület fiataljai az elmúlt 30 évben, először Debrecenben, majd 20 éve Sárospatakon. A Konferencia az idén megszűnt, helyette az Egyházkerület Mályiba helyezte át az ifjúsági munka központját. Nagyon örülök a Mécses központ elindulásának, látok benne lehetőséget, bízom a „sikerében”, eredményességében, hiszen egy közös cél érdekében dolgozunk. Annak is örülök, hogy idővel bővülni fog a jelenleg kb. 80 fős befogadóképessége, mert a Kerületnek, a Magyar Református Egyházunknak és Magyar Nemzetünknek szüksége van ?Patak” méretű nyári táborra Tiszáninnen területén is, ahol 2 héten át mintegy 500 református gyermek találkozott évről évre. Szükség van, mert részben mi neveljük a jövő magyar református értelmiségét! A baj csak az, hogy ennyi hely most sehol nincs, valamint idén ?központilag” senki nem hirdetett tábort a 6-13 éves korosztálynak! A gyermekek és szüleik szomorúak voltak, hogy nincs sem ?pataki tábor” sem más tábor számukra, ezért aggódva fordultak lelkipásztoraikhoz. Ezt látva fogott össze ez a hét gyülekezet és rendezte meg az Egyházmegye és Varbó Önkormányzata segítségével a ?varbói tábort”.
12 éve vagyok munkatársa különböző gyermek-és ifjúsági táboroknak, de ezek közül csak néhány volt olyan jó, mint ez a mostani. Azt hiszem egyházmegyénkben Varbónál és a Fónagyságnál szebb és jobb helyen nem lehetett volna ezt a tábort megrendezni. A falu, az erdőben lévő táborhely, Mahóca, Andó-kút és a Bükk külön-külön is csodálatosak, de így együtt ez a hely páratlan. Sajnos csak 50-60 ember elszállásolása oldható meg itt, ezért bár érdeklődés lenne rá, itt több gyermeket nem fogadhatunk. A másik gond, hogy a gyülekezet erejét – az asszonytestvérekét és a helyi lelkipásztorokét (ugyanis mindent ők szerveztek meg!) – akaratunk ellenére maximálisan kihasználtuk, valamint minden épületét és használati tárgyát igénybe vettük, rongáltuk, ami nagyon megterhelő lehetett számukra és nem várhatjuk el tőlük a későbbiekben. Gondolkodnunk kell tehát azon hogy hol és hogyan folyatassuk, amit az idén elkezdtünk. Varbón, de másképpen, esetleg nagyobb létszámmal máshol, megyei vagy majd ismét kerületi szinten…?
Bárhogyan is lesz jövőre, ez a mostani tábor nagyon jól sikerült munkatársak és gyermekek szerint egyaránt. Nagyszerű volt a hely, a programok, az ételek, a szervezés! Hihetetlen szeretettel és kedvességgel fordult felénk mindenki. A varbói gyülekezet, a lelkipásztor házaspár és a helyiek mind nagyon jó házigazdák voltak, akik minden más tennivalót háttérbe szorítottak és mindent megtettek annak érdekében, hogy a gyermekek jól érezzék magukat.
Jó volt látni reggelente a 60 kerékpáros gyermeket, akik 3 km-t tekertek, hogy megérkezzenek a templomba Isten Igéjének hallgatására… (Volt olyan Radostyánról bejáró fiatal is, aki miután első nap elromlott a kerékpárja, vállalta az egy-másfél órás gyaloglást is, hogy ott lehessen az áhítaton! -Természetesen miután ezt megtudtuk, autóval segítettük Varbóra és hazajutását.)
Jó volt hallani egy telefonáló gyermektől – akitől az aggódó Édesanyja kérdezhette: ?Kaptok-e eleget enni?” – a megnyugtató választ: ?Anya, itt minket tömnek!”
Jó volt látni, amit munkatársként még egy táborban sem láttunk, hogy a sok mozgástól (kerékpár, lovaglás, íjászat, a foglalkozások szünetében futball, kosárlabda, ping-pong, strand, túrázás) már a hét közepére elfáradtak a gyermekek (annyira, hogy a csütörtöki túrára már csak a csapat fele indult útnak!) és a sok izgalmas és érdekes program annyira lekötötte őket, hogy a társasjátékokat ki sem kellett bontanunk…
Jó volt hallani az utolsó napon a záró alkalmat megelőző éneklést amikor 60 gyermek vidáman ugrálva és tapsolva, csillogó szemekkel mosolyogva énekelte a tábor legkedvesebb énekét:
?Hozzád száll az énekem, olyan jó Téged dicsérni.
Bűnös volt az életem, Te eljöttél, hogy megments engem.
A mennyből jöttél közénk, hogy út legyél,
feláldoztad magad a bűnömért!
A Golgotán meghaltál, harmadnap feltámadtál,
uralkodsz mindörökké!
Hozzád száll az énekem, olyan jó Téged dicsérni.
Bűnös volt az életem, Te eljöttél, hogy megments engem.
A mennyből jöttél közénk, hogy út legyél,
feláldoztad magad a bűnömért!
A Golgotán meghaltál, harmadnap feltámadtál,
uralkodsz mindörökké!”
Jó volt látni és bevallom meghatódtam és még itthon is elérzékenyültem és elérzékenyülök most is, ha felidézem azokat a perceket amikor a gyermekek átadták a részben általuk készített ajándékot az egész héten étkeztetésünkről (kenyérdagasztásról és sütésről, tálalásról, mosogatásról, sütemények készítéséről, ?tömésünkről”) gondoskodó asszonyoknak, majd utána elénekelték a ?nénik” által választott éneket felállva és minden padsorból feléjük fordulva, a köszöntöttek pedig közben kötényükbe törölték könnyeiket…
Jó volt megtapasztalni, hogy a mai világban a mai Magyarországon van 60 gyermek Varbón (és tudjuk hogy nyáron még lesz sokszor 60 gyermek máshol is!), akik a nyári szünetükben közel egy hétig úgy vannak együtt, hogy a sok játék közben Isten igéjét hallgatják, Hozzá imádkoznak és az Ő nevét dicsérik énekszóval. Ráadásul az Ige magvak nem estek minden esetben az útfélre, köves helyre vagy tövisek közé, mert amikor a kiránduláson az egyik gyermek elesett a sárban és néhányan kinevették majd továbbmentek, így szólt egy fiú: ?Mit nevettek? Nem emlékeztek miről prédikált ma reggel Gere Gábor bácsi az irgalmas szamaritánusról?”…
Remélem, hogy Isten segítségével, néhány napos magvetésünk eredményeképpen több mag is esett jó földbe és gyümölcsöt terem majd Egyházunk, Nemzetünk javára és a mi Urunk dicsőségére. Harminc, hatvan, százannyit…
Köszönjük a házigazdáknak, minden támogatónak, munkatársnak és segítőnek, hogy lehetővé tették e hét megvalósulását, és segítették lebonyolítását! Köszönjük a szülőknek, hogy ezt a tábort választották gyermekeiknek és ránk bízták őket! Köszönjük a gyermekeknek, hogy eljöttek és együtt lehettünk, valamint azt is köszönjük, hogy ilyen jól viselkedtek! Hálás szívvel köszönjük Istennek, hogy összegyűjtött bennünket, hogy megáldotta együttlétünket, hogy minden napra jó időt és jó egészséget adott mindnyájunknak!
Bízom benne, hogy jövőre is találkozunk Varbón (esetleg máshol).
Kazincbarcika, 2009. július 06.
Kolumbán Áron
