Dr. Palicz Róbert
Miskolc-Belváros
dr. Palicz Róbert vagyok. 1984-ben születtem Tiszalökön. Hat éves korom óta élek Miskolcon. 2002-ben a Lévay József Református Gimnáziumban érettségizem. 2007-ben a Miskolci Egyetemen szereztem jogi diplomát, 2011-ben tettem jogi szakvizsgát. Ügyvédként dolgozom.
Református magyar vagyok. 1997-ben konfirmáltam. 2003-ban tértem meg. A Miskolc-belvárosi Református Egyházközségben harmadik presbiteri és második főgondnoki ciklusomban szolgálok.
A jelenlegi ciklusban a Tiszáninneni Református Egyházkerület Egyházkerületi Bíróságának nem lelkészi bírájaként töltök be tisztséget. A Magyarországi Református Presbiteri Szövetség elnöke vagyok.
„Majd az Úr szavát hallottam, amint ezt kérdezi: Kit küldjek el, ki lesz a követünk? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj!” /Ézs 6,8/
2014. óta minden esztendőben részt vettem az egyházmegyei közgyűlésen, s évről évre visszatérően az egyházközségi névjegyzékekbe felvettek számának csökkenéséről, a lelkipásztorok számának csökkenéséről, lelkészhiányról szóltak az esperesi jelentések. Két egyházközség (Dubicsány, Serényfalva) tekintetében kellett anyaegyházközségből leányegyházközséggé alakításról döntést hoznia az egyházmegyei közgyűlésnek.
A problémák, a kihívások ismertek, az aratnivaló sok, s ilyenkor kell meghallani Isten hívását, s válaszolni a hívásra. A megmaradáshoz, megújuláshoz, növekedéshez változásra, lelki fordulatra van szükség.
Az evangéliom szerint reformált egyház első tartóoszlopa, középpontja a Biblia, Isten Igéje, Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása, örök és változhatatlan küldetése az evangélium hirdetése; második tartóoszlopa a reformátori örökség, amikor egy generáció alatt prédikáltak egy országot, egy nemzetet magyarul Krisztushoz, s amelyben Károli Gáspártól Kálmáncsehi Sánta Mártonon át Dévai Bírói Mátyásig a Tiszáninnen élen járt, a harmadik tartóoszlopa a hűség, amely minden üldöztetés és megpróbáltatás között segített megtartani és megőrizni az egyházat, az Illésházy pertől az eperjesi vésztörvényszéken át a gályarabok szenvedései között a kommunizmus egyházüldözésének elhordozásáig;
negyedik tartóoszlopa az egység, amelyben az ébredési, megújulási, kegyességi irányzatok sokfélesége egymásba simul, ahol mint az egyes hangszerek dallamai közösen adják a szimfonikus zenekar harmonikus zenéjét; ötödik tartóoszlopa a bizalom, lelkipásztorok között, lelkészek és főgondnokok, presbiterek között, lelkészkörökkel, csendes napokkal és csendes hétvégékkel, amelyek témái a szolgálat égető gyakorlati és teológiai kérdései körül forognak, s legfőként az egyház jövőjeként, a fiatalok iránt.
Minden változás magunkon kezdődik, ezért hozom saját gyülekezetem példáját, így lett Miskolc-belvárosban 4 fős ifiből 40 fős ifi, 2025-ben és 2026-ban 70 – 70 fős RefStart és 90 fős berekfürdői csendes hétvége, havonta lelkészkör a miskolci lelkészeknek, gondnokkör a miskolci főgondnokoknak és gondnokoknak.
Ezen tartóoszlopokra építhető fel a lelki ház, amely építkezéssel megújítható és gyarapítható egyházmegyénk, egyházkerületünk és egész anyaszentegyházunk, reformátoraink példáján ismét Krisztus hitére prédikálva egész Magyarországot.
„Kezdjük hát el az építkezést!” /Neh 2, 18/